Egy emberi forgatag
Találó címet adtak a rendezvény kitalálói a Sántha Kálmán Szakkórház Általános Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályán évek óta megrendezett őszi "szeptEMBERI" Forgatagnak. A szervezők már harmadik éve látják vendégül a megyében működő pszichiátriai intézmények, otthonok, egyesületek, szervezetek betegeit, szakembereit. Idén a keleti régió más megyéiből is érkeztek vendégek.
Mondhatnánk, milyen szép és jó, hogy egy teljes napon át közel kétszáz beteg, mozog, versenyez, rajzol és énekel, vagy éppen mutatja meg magát a tehetségkutató versenyen a többiek előtt, hogy valamiben ő is tehetséges. Ez is hatalmas dolog, hiszen az osztályon dolgozók szemlélete, hozzáállása segít abban, hogy a hosszan tartó rehabilitációs kezelés ideje alatt biztosítsák azokat a lehetőségeket, amelyben hasznosnak érezheti magát az a beteg, akit egyébként a társadalom széles rétege nem lát szívesen a kórházon kívül.
Eddig is fontos volt a szervezőknek, hogy ezen a napon a pszichiátriai ellátás különböző területeiről érkező szakemberek és gondozottjaik ismerkedjenek egymással. A kórházi kezelés után ugyanis a betegek állapotuknak, megmaradt képességüknek megfelelő pszichiátriai rehabilitációs ellátási formák valamelyikébe kerülnek. Ezeknek az ellátási szinteknek szükségszerűen kapcsolódniuk kell egymáshoz, lehetővé téve a betegek számára, hogy a rehabilitációjuk során mind nagyobb eséllyel térhessenek vissza társadalmi közegükbe. De ahhoz, hogy ezek az ellátási formák ismertek legyenek ne csak a szakemberek előtt, hanem a betegek és a hozzátartozók között is, éppen ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre van szükség.
Az idén sikerült az, amely még konferenciáknak sem mindig: meghívni és vendégül látni a pszichiátriai rehabilitáció összes lépcsőfokát képviselő ellátási formát, túllépve a megye határait. Az aktív fekvőbeteg osztály, rehabilitációs osztály, nappali kórház, nappali foglalkoztató, védett munkahely, közösségi pszichiátriai támogató szervezet és a pszichiátriai ápoló-gondozó otthon, szinte a teljes kör, amely lefedi a pszichiátriai rehabilitációt.
Az együttgondolkodás az egészségügyi ellátás és a szociális szolgáltatók között sokszor elengedhetetlen. Ha még a mindennapokban, a törvénykezésben, az ellátási formák összehangolásában még nem is tetten érhető a szemléletváltás, a rehabilitációban dolgozók csendben teszik a dolgukat, és megpróbálják alakítani, kiterjeszteni azt a gondolkodást, amely már nem szedi szeletekre a megbetegedett ember életét, hanem átjárható és egymást támogató rendszereket próbál meg egy körbe gyűjteni.